Hírarchívum / Lilliput Társulat


Hírarchívum / Lilliput Társulat .

Decemberbe is lesz Diótörő és Egérkirály

A Diótörő és Egérkirály főként Csajkovszkij 1892-es balett-adaptációja nyomán vált ismertté. Azt már kevesebben tudják, hogy a mese alapján készült egy magyar musical is, aminek a zenéjét Szomor György, dalszövegeit Valla Attila szerezte, a szövegkönyvet Szurdi Miklós írta. A kettős szereposztású előadás, 25 gyerek és 4 felnőtt színésszel, a Színház az Iskolában, Iskola a színházban program keretén belül született.

A musicalről Tóth Tünde, rendező gondolatait jegyeztük le.

Az előadásról

A Diótörő és Egérkirály igazi családi musical, egyszerre szól a gyermekekhez és a felnőttekhez. Központi témája a szeretet, pontosabban az, hogy harcolhatunk-e bármilyen eszközzel a szeretetért. Azt gondolom erről a meséről, hogy annak ellenére, hogy a karácsony apropóján született meg, nem feltétlenül a karácsonyról szól. Az általunk színpadra vitt előadás sokkal inkább a határok feszegetéséről szól, arról, hogy milyen, elsősorban önmaga által felállított, korlátokat kell átlépnie az embernek ahhoz, hogy valamit elérjen. A nagy kérdés pedig az: hol a határ önmagunk és saját identitásunk keresésében? Bármilyen eszközzel küzdeni kell a szerepünkért?

  A díszletről és a jelmezekről :

Egy zenés előadásban nagyon fontos a látvány. Úgy érzem, hogy Florina Bellinda Vasilatosszal közösen sikerült megvalósítanunk, hogy a színpadon a mese szimbólumvilága táruljon a nézők elé. Az előadásban összesen 70 jelmez van. Nagyon szép, mondhatni mesés jelmezeket készített Florina, amelyeket a gyerekek nagy örömmel viselnek. A díszlet első látásra minimális, viszont az előadás során nagyon sokszor változik, és számtalan meglepetést okoz majd egy-egy díszletelem átalakulása. Éppen ezért a díszletről ennél többet nem is szeretnék elárulni.

A koreográfiáról

Az előadás koreográfusával, Cári-Baczó Tündével azt tartottuk fontosnak, hogy egymás munkájából építkezzünk. Nagyon sok olyan koreográfiai elem van, amely előre jelez egy-egy jelenetet vagy éppenséggel visszautal rá. Igyekeztünk úgy dolgozni, hogy a koreográfia ne csak a táncban, hanem a prózai jelenetekben is jelen legyen. Nagyon szépen tudtunk Tündével együtt dolgozni, és a gyerekek is örömmel táncolják a koreográfiákat. A szereposztásról Nagyon sok múlik egy előadásban a szereposztáson. Ha sikerül azt úgy összeállítani, hogy megfeleljen a személyiségüknek, eltalálja a karaktereket, az már önmagában fél siker. Úgy gondolom, ezt nagyrészt sikerült megvalósítani. Jelen esetben nem színészekről van szó, hanem gyerekekről. Ilyenkor, véleményem szerint, az a legfontosabb, hogy mindenki saját magából kiindulva próbáljon közelíteni a karakteréhez. Amikor szereplőválogatásra hívtuk a gyerekeket, elsősorban az énektudásra és a hallásra fektettük a hangsúlyt. De az is nagyon fontos volt, hogy mennyire tud megnyílni egy gyerek.

A kettős szereposztásról

A kettős szereposztások akkor hasznosak, érdekesek, ha a két szereplő saját világából indul ki. Ebben az előadásban egy tapasztalt színész, Peller Károly és egy most szárnyait bontogató gyerek, Viezer Balázs játssza felváltva az Egérkirály szerepét. Nagyon jó volt látni, hogy amikor Peller Karcsi megérkezett az első próbára, pillanatok alatt megszeretette magát a gyerekekkel. A nyitottságával és az alázattal, amivel dolgozik azonnal belopta magát mindenki szívébe. Viezer Balu még kóstolgatja ezt a világot, spontánul dolgozik. Az igazán szép az volt számomra, ahogy ők egymásból építkeznek. Sokat nézték egymást, és szépen táplálkoznak egymás játékából.

A rendezésről

Rendeztem már néhány előadást, de nem nevezném magam rendezőnek. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ebben a helyzetben azt játsszuk, hogy én vagyok a rendező, és ők a színészek. Ennek mentén próbálunk egy közös hangot megtalálni. A cél egy előadáson belüli közös nyelv megtalálása. Nagyon könnyű gyerekekkel dolgozni, mert nagyon nyitottak. Érdekelt, hogy mit gondoltak minderről, szerintem nagyon sokat tettek ehhez a darabhoz. Az, ahogy ők viszonyultak a munkához, próbáltak, nagyon sokat hozzátett az előadáshoz. Amit nehéz egyensúlyba hozni, a gyerekek és felnőttek játéka. A gyerekekben van egy hihetetlen spontaneitás, improvizatív készség, de nehezen rögzítenek. Náluk ezt kell erősíteni. A felnőttek könnyen rögzítenek, náluk inkább az a feladat, hogy átvegyék a gyerekektől azt a fajta játékosságot, amely a korukból fakad. Így kerülhetnek egyensúlyba a gyerekek és felnőtt színészek. Egy nyelven játszani, ez volt az igazán nagy feladat, amit úgy érzem, sikerült megoldani.