410021 Nagyvárad / Oradea, Piața Regele Ferdinand I., nr. 6., Bihor, RO
Facebook
Youtube
Instagram

Előadások / Szigligeti Társulat / 2021-2022

Witold Gombrowicz

Yvonne, burgundi hercegnõ

Színmû három felvonásban

Forditó: Pályi András

„Gombrowicz drámáinak magva az egyéni szabadság kérdése. «Hol van az a törvény, melynek lélektelen eszközként kell alávetni magam, s nem szabad emberként?» – kérdi az Yvonne, burgundi hercegnõben Fülöp, a trónörökös herceg, s amikor séta közben találkozik Yvonne-nal, e minden tekintetben ellenszenves, csúnya és gõgös lánnyal, Fülöp úgy érzi, fel kell lázadnia a társadalmi hagyomány ellen, mely azt parancsolná az ifjúnak, hogy szép és vonzó lányba szeressen bele. Eljegyzi Yvonne-t, aki így bekerül a királyi udvarba, s ettõl kezdve mintegy a próbakõ szerepét játssza: Yvonne-hoz fûzõdõ kapcsolatában a dráma valamennyi szereplõjének felelnie kell arra kérdésre, melyet Fülöp a darab elején feltett… Nagyon lényeges Gombrowicz dramaturgiájában az a választóvonal, amelyet Yvonne és a mû többi, lényegileg egyenrangú szereplõje közt húz. A királyi udvarban folyó játszma és intrika shakespeare-i drámaépítésre – mint formára - hivatkozik, de egyúttal annak paródiáját is adja; Yvonne jelenléte az udvar minden tagjából – magából Fülöpbõl is – elõcsalja az eddig gondosan a formák mögé rejtett alaktalan ösztönvilágot. Az egymás ellen acsarkodó urak végül is szövetkeznek, az udvar minden erejét és fényét összpontosítja, hogy méltóságteljesen leszámoljon Yvonne-nal: fenséges szertartás keretében teszik el láb alól. Yvonne tehát nemcsak az egyéni szabadság próbaköve, hanem a formáé is… A királyi udvarnak létérdeke, hogy megmentse a formát, ami azt is jelenti, hogy «shakespeare-i» véget kell kieszelniök az intrika befejezéséül, de ez a vég – az Yvonne elleni méltóságteljes összeesküvés – inkább anti-shakespeare-i, mint shakespeare-i, azaz paródia…” (Pályi András)
„Yvonne egy kulcsszemélyiség, egy üzenet közvetítõje; õ nem egy absztrakció, de nem is a hagyományos színjátszás egy akármilyen szereplõje… Az õ lázadása egy passzív lázadás – fogalmazza a mûsorfüzetben közzétett vallomásában az elõadás rendezõje, az alig másfél esztendeje a fõiskola padjaiból kikerült Laurian Oniga.
Yvonne-nak pusztulnia kell, mert az önmaga megváltoztatására képtelen udvar képtelen elviselni egy más magatartásforma létezését önmaga keretein belül.” (Varga Gábor)
„Gombrovicz darabja elõször Jászvásáron (Iaºi) került román színpadra, majd a bukaresti Kis Színházban (Teatrul Mic). 1989-ben a nagyváradi színház magyar társulata mutatta be egy kiváló elõadásban, Laurian Oniga rendezésében, Maria Maliþa ihletett díszleteiben… Az elõadás fõbb értékeit a koncepció emberi gondolatvilága, a világos alkotói vonalvezetés, az eredeti mûvészi nyelvezet jelentik.” (Valentin Silvestru)
 


Szereplők:


Ignác király

Margit királyné

Fülöp herceg

Kamarás

Iza, udvarhölgy

Cirill

Innocent, udvaronc

I.udvarhölgy

II.udvarhölgy

Udvari méltóság

Nagynéni hangja


Rendező:

Súgó:

Világosító:

Hangmester:

Bemutató: 1989.02.22