410021 Nagyvárad / Oradea, Piața Regele Ferdinand I., nr. 6., Bihor, RO
Facebook
Youtube
Instagram

Előadások / Szigligeti Társulat / 2021-2022

Slawomir Mro¾ek

Tangó

Dráma három felvonásban

Forditó: Kerényi Grácia

„A Tangó figurái… reális típusok, sorsukat jellemük, jellemüknek az adott körülményekhez való viszonyulása szabja meg; a drámai építkezés szilárd és következetes, a cselekmény fordulatait a mû világának belsõ logikája indokolja. Külsõ megnyilvánulásaiban abszurd világ ez, abszurditásának kulcsa azonban nem valami kifürkészhetetlen, emberen kívüli végzetben, hanem az emberi viszonyok eltorzulásában rejlik. Az abszurd drámairodalom egymás mellé beszélõ „hõseivel” ellentétben Artur számára a szó a kommunikáció, a gondolatközlés és társkeresés eszköze. Pusztulását éppen az okozza, hogy szava visszhangtalan marad. A szerelem feloldhatná társtalanságát, de Artúr meddõ okoskodásokba fojtja érzéseit. Az absztrakció szükségképpen kiszolgáltatja õt a lappangó terrorista Edeknek, s végül a semmibe taszítja…A groteszk helyzetek során át bukdácsoló Artúr pusztulásában sem tud tragikussá nõni, halála éppoly nevetségesen félresikerült, amilyen „küzdelme” volt. Dicstelen, értelmetlen, ostoba dolog így veszni, nincs benne semmi megrázó, semmi fölemelõ, semmi nagyság… A holtteste fölött eljárt parádés tangó félreérthetetlenül kidomborítja a dolog torz komikumát. – Jánosházy György

„Mrozek színpadi játéka egy család tagjaival táncoltatja el a szabályon belüli és szabályon túli lehetõség lépéseit…A táncot nevezhetjük életnek, boldogulásnak, megváltásnak, értelmes létezésnek meg fejlõdésnek – a mozgáskényszerhez társított lépéseket pedig lépheti ki hagyományosan a konvenciók feszességével, próbálhatja módosítani, reformálni, átszervezni. Mrozek játékeleme – a színpadi család megannyi variáció kiindulópontja. Összetartozásuk esetleges, felbontható és behelyettesíthetõ, akár mondataik s a velük jelzett helyzetek. Innen a játék abszurditása, a látszatra bolond világ, amiben semminek nincs pontos helye, értelme, ahol egymást érik a logikátlannak tûnõ változások…” _ Implon Irén, Fáklya

Az elõadást a magyar társulatban elõször rendezõ Al. Colpacci vitte színre.

 

 


Szereplők:


Eugenia, a nagymama

Eugeniusz, az öccse

Stomil, az apa

Eleonora, az anya

Artur, a fiuk

Ala, az unokahúga


Jelmeztervezõ:

Segédrendezõ:

Ügyelõ:

Fõvilágosító:

Hangmester:

Bemutató: 1979.09.26