410021 Nagyvárad / Oradea, Piața Regele Ferdinand I., nr. 6., Bihor, RO
Facebook
Youtube
Instagram

Előadások / Szigligeti Társulat / 2021-2022

Móricz Zsigmond

Légy jó mindhalálig

Színmû három felvonásban

„Móricz Zsigmond élesen világít rá a polgári nevelés visszataszító hibáira, és fõleg a híres-neves kollégiumok nevelési módszerének durva és embertelen szellemére, de a problémát csak érinti, komoly kritikával nem nyúl hozzá. A kérdés felvetése viszont most nálunk színpadon, így megoldatlanul, csak hiányérzetet kelt és nem nyújt építõ tanulságokat.” (Gyárfás Endre, Fáklya)
A fõhõs, Nyilas Mihályt a debreceni kollégiumban lakik. Misi pakkot, azaz csomagot kap otthonról. Ez igen nagy szó a kisfiú életében, hogy az õ szegény szülei csomagot küldjenek neki. Ettõl a többiek elõtt is egyszerre nevezetes ember lesz. Persze a csomag tartalmát a többiek megdézsmálják, ahogy az már a kisebb, gyengébb gyerekekkel szokott történni. Mulatságos eset is történik: a kenõcsöt, amit édesanyja a kezére és a cipõjére kenni küldte, Böszörményi megette. Nagy Úr, a szobafõnök állást ajánl neki: egy vak öregúrnak kell minden nap 1 órát felolvasni.
Misi megkezdte munkáját. Elsõ alkalommal túl korán érkezett, az öreg Pósalaky nem is foglalkozott vele. Pontban 5-kor kellett kezdenie a felolvasást, s 6-kor be kellett fejezni.
Az öreg Pósalaky elmesélte Misinek, hogy mit álmodott az éjszaka, s a takarítónéja megmondta, melyik álom milyen számnak felel meg. S úgy döntött, hogy tegyék meg ezeket a számokat a lutrin, s ha nyernek, felezik a nyereményt. Misit kérte meg, hogy tegye meg a számokat, s a reskontót is õ õrizze magánál.
Misire egy gyereknek a tanítását bízták rá, hetente kétszer latint és számtant kell tanítania Doroghy Sanyinak.
Vasárnap elment Törökékhez, akiknél elõzõ évben lakott. Beszélgetett Török nénivel, Ilonka kisasszonnyal, majd Török bácsival is. Viszont egyszer csak megjelent Török János is. Mikor megtudta, hogy Misi a vak Pósalaky megbízásából megtette a lutrin a számokat, elkérte megnézni a reskontót.
Vacsora után Sándor Mihály egy cédulát tett elé, amire a lutri számok voltak felírva, mondta Misinek, nézze meg, kihúzták-e a számokat. Misi keresni kezdte a reskontót, de bizony nem találta, s nagyon-nagyon megijedt, mivel a számok igen ismerõsnek tûntek számára.
Misi elvesztette a reskontót, pedig kihúzták a számokat.
Az öregúr, Pósalaky rákérdezett, kihúzták-e már a számokat, de Misi azt mondta, hogy még nem volt benne az újságban.
Közben a fiúk rájönnek, hogy valaki felvette a pénzt, ami a nyeremény volt. Misi érezte, hogy ez a Török János volt, õ a tolvaj, s a táskában volt a pénz, amit vele cipeltetett. Már mennie kellett volna felolvasni, de egyszerûen nem mert Pósalakyhoz menni.
Reggel második óraközben a pedellus jött Misiért, az igazgató hívatta. Az igazgatónál rendõrök voltak, s ettõl az igazgató úr nagyon fel volt háborodva. Ugyanis a debreceni református kollégium ügyeibe az állami és városi hatóságok közvetlenül nem avatkozhattak bele, a kollégium autonómiája értelmében hivatalos személy (pl. rendõr) nem léphetett az iskola területére. Az igazgató megtudta Misitõl, hogy Pósalakyhoz jár felolvasni, s az õ nevében kellett számokat megtenni a lutrin. S Misi azt mondta, hogy nem nyert, mivel õ a budapestin tette meg a számokat és a brünnin húzták ki.
Másnap reggel a pedellus már a kollégiumba jött érte, s vitte az igazgató elé. Az igazgató úr igen mérges volt. Aztán sokára átkísérték a tanári szobába, ahol már benn ült 5-6 tanár, és megkezdõdött a tanári törvényszék. Mindenféle kérdéseket tettek fel neki, de egyre inkább úgy tûnt, hogy mindenért õt teszik felelõssé, már olyan dolgokat is a fejére olvastak, amihez neki semmi köze. Csak korholják, szidják, csupa rosszat mondanak és feltételeznek róla. Végül kiküldték a terembõl, hogy kint várjon az ítéletre.
S ekkor megjelent Géza bátyja, Misi pedig csak sírt, sírt, s csak annyit tudott mondani, hogy: Bántanak, bántanak, Géza bátyám !S azt is hozzá tette, hogy többet nem akar debreceni diák lenni. A nagybátyja nem szólt, csak ölelte a szegény kisfiút.
Aztán egyszer csak elájult. Ágyban tért csak magához, nagyon lázas, beteg volt.
Orczy és Gimesi meglátogatták. Elmesélték neki, hogy Török János levélben megírta az igazságot.
Mikor jobban lett Misi, a nagybátyja kérdezte, mikor mennek vissza a kollégiumba. De õ ismét azt felelte: Soha. Elmondta, hogy õ tanító akar lenni. Végül a bátyja azt mondta, elviszi magával abba az iskolába, ahol õ tanít, s ott fog õ tanulni. Misi nagyon boldog volt, s örömében is csak sírni tudott. Géza bátyja megkérdezte, mire akarja tanítani az emberiséget. S õ azt válaszolta: Csak arra, hogy légy jó, légy jó, légy jó mindhalálig !
 


Szereplők:


Orczi

Gyimessy

Böszörményi

Sándor Mihály

Andrássy

Csuka

Szegedi Feri

Tök Marci

Török bácsi

Török néni

Ilona kisasszony

János úr

Dorohghyné

Doroghy Sanyi

Pedellus

Rendõrtiszt

Valkai tanár úr

Lisznyai úr

Nagy úr

Pósalaky, öreg vak úr

Takarítónõ

Tanárok:

Bagoly

Gyéres

Juhász

(A Fiatalok Munkaközösségének elõadásában)

Történik 1894-ben, Debrecenben


Rendező:

Segédrendezõ:

Bemutató: 1949.04.30