410021 Nagyvárad / Oradea, Piața Regele Ferdinand I., nr. 6., Bihor, RO
Facebook
Youtube
Instagram

Előadások / Szigligeti Társulat / 2021-2022

Kornis Mihály

Körmagyar

Komoly bohózat két részben - Országos bemutató

„Kornis színmûvének értelmezéséhez szükséges annak a ténynek az ismerete, hogy modellként egy százéves példát választott: Arthur Schnitzler bécsi író 1887-ben keletkezett Körbe-körbe címû drámáját. Akkor a szerzõ tulajdonképpen arra vállalkozott, hogy szeretkezéseivel jellemezze saját társadalmát: tíz jelenetet írt meg tíz szereplõvel, akik mindannyian kétszer jelennek meg a színpadon, tíz szerelmi együttlét elõ- és utójátékának történetét állítva a közönség elé. Kornis ezt a szerkezetet ugyancsak híven követi, és darabjában a szerelmi körtánc valóban ágyról ágyra vándorol, amíg a mese visszatér kiindulópontjához. Játékának háttere azonban már a mai, pontosabban a rendszerváltást közvetlenül megelõzõ évek magyarországi társadalma: annak az erkölcsi leépülésnek az eredetét kutatja, amely a kort jellemezte, és a szexuális szabadosságot, mint eszközt és formát használja fel egy világállapot jellemzésére.” (Nagy Béla)
„Kornis csúfondáros magyar bohózattá formálta a Schnitzler-darab pikáns fordulatait, amelybõl a mai valóság egy-egy szelete villan elõ… drámájának legfõbb erõssége most is a nyelv: ez a szennyezett, sokféleképpen torzított pesti aszfaltfolklór, amely egyaránt építkezik az argó, a hivatali borzalomnyelv, a kifacsart reklámszlogenek, bárgyú versikék, a legelképesztõbb panelszövegek közhelyes fordulataiból, rituális és szakrális elemeibõl, a mindennapok nyelvi szövevényét szürreális lírává emelve, miközben szüntelenül értelmezi és leleplezi önmagát és a világot. Kornis hõseinek szózuhataga, fecsegése, hadoválása és dadogása a dráma legalapvetõbb esztétikai mozzanata.” (Kovács Dezsõ)
„Az erotikus kergetõzés – amit mellesleg lehetetlen nevetés, sõt harsány kacagás nélkül végigülni – valóságos társadalmi körképpé kerekedik… Kornis hõsei mindenrõl – hétköznapjainkról, vágyainkról, kádersorsról és cifra nyomorúságról, talmi színházról és eltorzult társadalmi igazságról – a maguk módján, a maguk nyelvén szólnak. Kornis szövege tele van verbális ötlettel, fantáziával. Szókincse egyrészt rettenetesen ismerõs, másrészt fordulataiban egymást érik a sziporkázóan szellemes írói telitalálatok...” (Földes Anna)
„Kornis Mihály tulajdonképpen az eredeti mûvet transzponálja – egy évszázad távlatából és eredeti ötletekkel – magyar miliõbe, sokat mondó-sugalló, de valójában mégiscsak csekély változtatások árán, nevezetesen: pártos karrierista lett színpadán a fiatalember, kockafejû, brutális, sõt szadista aktivista a férj, 56-os disszidensbõl kinõtt amerikai milliomos a gróf. De helyén maradt az érzelmi élet teljes elsekélyesedése és az erotikus kergetõzés, a körkörös szeretkezés, vagyis mindaz, ami e «komoly bohózat» lényege és sava-borsa… Na de egyéb is zavar engem a tízféle szeretkezés elõ- és utójátékának felidézésében: az, hogy Kornis mintegy kívülrõl, kis híján kárörömmel húzza rá a vizes lepedõt egy egész népnemzeti közösség testére, lelkére. Ami testvérek közt sem valósághû attitûd és eljárás, még akkor sem, ha a kipellengérezett rákfene kisebb-nagyobb mértékben ránehezedik a (részünkrõl néha talán eszményített) anyaország jelenlegi állapotára…” (Oláh Tibor)
 


Szereplők:


Az utcalány

A katona

A takarítónõ

A fiatalember:

A fiatalasszony

A férj

Az édes kislány

Az író

A színésznõ

A vicéné


Rendező:

Díszlet- és jelmeztervezõ:

A rendezõ munkatársa:

Zenéjét összeállította:

Ügyelõ:

Világosító:

Hangtechnikus:

Bemutató: 1995.03.12