Alekszandr Petrovics Styejn (Stein)

Hotel Astoria

Színmû három felvonásban

Forditó: Boros Endre

„Idõ: 1941, a színhely: Leningrád, a fasiszta rablótámadás leghevesebb tüzében, a szereplõk: a nagy próbára tett, küzdõ nemzet.
1941 sorsdöntõ szeptemberének alig egy hete. A Színhely a leningrádi Hotel Astoria egyetlen lakosztálya. A szereplõk: 15 férfi és nõ, akikre a szörnyû ostrom záporozza a megpróbáltatásokat. A hátországgal nagyjából már csak vízen vagy a levegõben tartható fenn az összeköttetés. Szakadatlanul hullanak a lövedékek. A kérdés: kitartasz-e vagy menekülsz? Jekatyíerinát második férje vinné magával, aki gyárigazgatós a gyárat kiürítik. A fiatalokat senki sem tartja itt, mehetnének, amerre látnak, iskolájukkal vagy külön. Az újságírónak csak egy szavába kerülne s már nyugodtabb helyrõl küldözgethetné a jelentéseket. Másokat légi szállásokra osztottak be, aránylag veszélytelen megbízatás. Akinek nincsenek ilyen lehetõségei, az szökhet, bújhat, ügyeskedhet.
A darab, amelynek a cselekménye kevéssé látványos, annál inkább érezhetõ, elgondolkodásra késztet.” (Szombati Gille Ottó, rendezõ)
„A dráma fõhõse, Konovalov, alaptalan vádak miatt négyévi börtönbüntetéssel sújtott szovjet õrnagy, az ostrom 81. napján – a német fasiszták ostromzárának legfenyegetõbb idõpontjában – tér vissza Leningrádba. Az igazságtalan büntetés, tartózkodóan félreálló barátai és hûtlenné vált felesége megingatták bizalmát mindenkivel, mégönmagával szemben is. Sétett emberi öntudata a veszélyes honvédõ munkában keres gyógyulást. Megpróbáltatása akor éri el a tetõfokot, amikor ezt a lehetõséget is megtagadják tõle. A hátországba rendelt apa helyett a kiskorú fia áll be Leningrád védõi közé és életét áldozza közös ügyükért. Mikor kevéssel utóbb Konovalov újra felelõs beosztást kap, a teljesen magába roskadt ember a visszatért hit szikrájával a szívében elindul a gyógyulás általa választott hõsi útján.” (M. Implon Irén, Utunk)
 

Szereplők:

Bemutató: 1957.10.31