410021 Nagyvárad / Oradea, Piața Regele Ferdinand I., nr. 6., Bihor, RO
Facebook
Youtube
Instagram

Előadások / Szigligeti Társulat / 2021-2022

Szigligeti Ede

A lelenc

Szabó József átigazításában és rendezésében

Népdráma három felvonásban

Szigligeti Ede váradi szerzõnek tekinthetõ. Itt született a Körös-parti városban, nevét viselte hosszú ideig az 1900-ban fölépült és megnyitott kõszínház és szobra is ott áll a színház bejárata elõtt, hirdetvén, hogy 19. századi alakja máig meghatározó egyénisége a magyar drámairodalomnak és színháztörténetnek. A lelenc címû színmûvét születésének 165. évfordulója tiszteletére mutatta be a társulat.

Az elszegényedett nemesi család lánygyermekei Pesten szolgálnak. Erzsébetet elcsábítja egy férfi házassági ígéretekkel, ám hamarosan kiderül, hogy õ éppen a házi kisasszonynak a võlegénye. Az elhagyott Erzsébet azonban gyermeket vár, akit megszül és hazaviszi szüleihez egy pólyában pénzzel és levéllel, hogy neveljék föl a szegény kis árvát. A lezüllött fiútestvér azonban, akit apja kitagadott, észreveszi a küszöbre tett pólyát, a pénzt elveszi, a pólyát pedig a Tiszába dobja. Éppen akkor érkezik haza a másik lány is, aki a pólyás gyermeket kimenti és hazahozza. Ebbõl sok bonyodalom származik, mert egyrészt meggyanúsítják, hogy õ a leányanya, másrészt az igazi anya nem lehet igazán anyja saját gyermekének. Ezen túl menõen bosszút forralnak a család ellen a jegyzõék, akik lányuknak éppen azt a férfiút szemelték ki, akihez most nagyobbik lány készül férjhez menni. Feljelentik a lányt gyermekgyilkosság ügyben, ekkor Erzsébet feltárja a valóságot és õ áll a törvény elé. Ott azonban bírája éppen az a férfi, akitõl a gyermek származik. Végül minden megoldódik, a lány nem tárja fel a titkot a bíróról, de õt is felmentik, mert az idõközben öngyilkos haramia bevallotta, hogy õ volt a tettes, mármint a gyermek kirablója és folyóba vetõje. Hogy ez a haramia a lezüllött fiútestvér, egyedül a leányanya Erzsébet tudja, akinek szintén akad kérõje.

„Szabó József rendezõ nem a darab romantikus fordulataira figyeltet, sokkal inkább Szigligeti realizmusára, amely vállalkozik ítéletet mondani az elõítéletek felett, az emberi értéket ranggal és hatalommal helyettesítõ konvenciók felett…” – Implon Irén, Fáklya

„A lelenc igazi költészet, balladás tömörségû megható történet, ami csak annak a szemében lehet puszta romantika és naiv mese, aki azt állítja, hogy az embernek nincsenek érzelmei, s ha voltak is valamikor, azokból máig mindössze a szerelem maradt meg írmagnak. Talán gyakrabban kellene ezekhez az ember természetét, érzelemvilágát gazdagabbnak bemutató íróinkhoz fordulni, különösen a színház érdekében…” – Gyöngyösi Gábor, Utunk

 

 


Szereplők:


Szentesi Nagy István

Szentesi Nagy István:

Szabó Lajos

Julcsa

Zsuzsánna

Toncsi

Beregi Ferenc

Bokori:

Hajdu Géza

Földesiné

Szintei Jenõ

Szintei Jenõ:

Tóth György

Megyei hadnagy

Megyei hadnagy:

Földes László

Kisbíró:

Mogyoróssy István

Bandi:

Wellmann György

Pali


Rendező:

Díszlet- és jelmeztervezõ:

Zenéjét Bartók Béla mûveibõl összeállította:

Világosító:

Hangmester:

Bemutató: 1979.04.22