Amikor a pásztor...

Forditó:

A juhait kereső pásztor története nemcsak egy múltba vesző mese, hanem a ma emberének is fontos üzenetet hordoz: életünk egy állandó keresés, küzdelem, nehezen megtalált boldogságunkat könnyen elveszíthetjük, mégis mindig újrakezdjük. A történet szimbolikussága a veszteség, az emberi esendőség, a keresés és rátalálás archeszituációit, toposzait vonultatja fel, mely által tanító jelleget is kap a cselekmény.
A juhait kereső pásztor zenéjét, a „pakulár” nótát, ezt a magyar és a román népzene dialektusterületein is megtalálható hagyományos dramatikus zenei műfajt a klasszikus programzene műfajával is rokoníthatjuk. Míg régen a dallamokat többnyire furulyán játszották, mely tipikusan a pásztorok hangszere volt az egész kelet-európai és balkáni régióban, az utóbbi évtizedekben hagyományos vonós banda is megszólaltatta a zenét, a mozdulatelemeket már elhagyva. Erdélyben – témájánál fogva – egy fontos gazdasági esemény, az úgynevezett juhmérés mulatságain is szerepelt a juhait kereső pásztor zenéje. A juhméréskor rendszerint igen felszabadult hangulat uralkodott, mely a szövegrögtönzést és a történet pantomimikus megjelenítését még fesztelenebbé és frivolabbá tehette.Erdélyben, főleg Kalotaszegen minden prímás más és más változatban ismerte és adta elő, ezért a produkció egyfajta tisztelgés is a régi nagy kalotaszegi prímásgeneráció előtt, Antal Ferenc „Öreg Árus”, Kovács Simon „Buráló”, Viski Rudolf, Boros Samu, Czilika János, és a híres Varga Ferenc „Csipás” pakulár változatait hallhatja a közönség. Mindez kiegészülve egy szilágysági és egy mezőségi változattal is.
A koreográfia kiemelt szereplője a „pásztor”, aki szimbolikusan végig visz a történeten. A legényekkelrivalizál, meghódítja majd elveszti a lányokat, hol irányt mutat, hol eltéved maga is, de soha nem adja fel.

Szereplők:

Bemutató: 2019.11.21